Szilágyi Róbert


Plusz kilók ellen vívott küzdelmem egész életemet végigkísérte. Többször is drasztikus fogyókúrába kezdtem, aminek az eredménye az lett, hogy amikor abba hagytam, a leadott 5-10 kg dupláját szedtem fel. 108-110 kg-ot mutatott a mérleg, amikor végleg megelégeltem addigi életformámat. Kemény diétába és sportolásba kezdtem, aminek meglett az eredménye, hiszen a kilók csak úgy szaladtak lefelé. Rövid idő múlva azonban megállt a fogyás, ezért tovább csökkentettem a bevitt kalóriák mennyiségét, egészen addig, míg a végén már csak 1000 kalóriát fogyasztottam naponta. Ez a lépés azonban duplán visszaütött: nemcsak állandóan fáradtnak, motiválatlannak, és legfőképp éhesnek éreztem magam, de a mérleg is megmakacsolta magát. Minden erőfeszítésem ellenére majd’ egy évig 85 kg-on stagnált a testsúlyom! Ekkor hallottam a Metodic-ról. Bevallom, szkeptikus voltam, miután a csapból is a csoda fogyasztó módszerek folynak. Elmentem egy előadásra és a rendszer alapgondolata, miszerint nem vagyunk egyformák, nagyon meggyőzött, és sejtettem, hogy nálam is valahol itt rejtőzhet a hiba. Miután megtudtam táplálkozási- és hormontípusomat, alig vártam, áttanulmányozzam a kapott anyagokat, s végre belevágjak. Azt mondták június végén, hogy októberben 70 kg leszek, ha 80%-ban betartom az ajánlásokat. Kétkedtem, de lelkesedésem határtalan volt: mértem, számoltam, osztottam, szoroztam, főztem. Nyitottam az egészséges táplálkozás felé, tudatos vásárlóvá és fogyasztóvá váltam. Alig négy hónap alatt 14 kg-t fogytam, ami önmagában sem kis eredmény, hiszen korábban bármit tettem, nem mozdult a súlyom. Mindezt úgy értem el, hogy a dupláját, azaz 2000 kalóriát viszek be nap mint nap, végre nem éhezem, sőt, ízletes, tápláló ételeket eszem, tele vagyok energiával, és nem utolsósorban teljesen átalakult a testem összetétele. A Metodic valóban nem csak egy testsúlycsökkentő program, annál sokkal több: általa más lett az étkezéshez való hozzáállásom, a gondolkodásom, s ezzel az egész életem. Rég nem látott ismerősök mondják, ha összefutunk, hogy csak a fejem a régi. Az eddigi „golyó” becenevem helyett, ma már inkább „girnyónak” neveznek a barátaim. Leírhatatlan érzés ez annak, aki mindig is kövér VOLT!