Tudományos háttér
Több, mint 60 éves múltra nyúlnak vissza azok a kutatások, amelyek elmagyarázzák, mitől függ a tápanyagszükségletünk.
Anyagcserénket befolyásolja az idegrendszerünk, a hormonrendszerünk, az emésztőrendszerünk működése, vércsoportunk és akár egyéni élelmiszer-érzékenységek is.
A Metodic kifejlesztése
Egymástól függetlenül néhány tudós elképzeléseket, feltevéseket fogalmazott meg a típusok különbözőségeiről és táplálkozási szükségleteiről. Ebből mára már egy olyan komplex rendszer fejődött ki, ami egyesíti a tudósok munkásságát és a kliensek igényeit, a gyakorlatban is felhasználható táplálkozási és életviteli szaktanácsadásban.
- 1919: Dr. Frances Pottenger említi könyvében „Symtoms of Visceral Disease”. A nyersanyagok hatása az autonóm idegrendszer egyensúlyára.
- 1930-as évek: Dr. Weston Price levonja könyvében „Nutrition And Physical Degeneration” a következtetést, hogy az elődeink táplálkozására való orientálódás a helyes táplálkozás.
- 1940-es évek: Dr. W. Sheldon bemutatja könyvében „Varieties of Human Physique” az ő típusfelosztását Ecto-, Endo-, és Mesomorf típusok.
- 1950-es évek: Dr. Roger William a könyvében „Biocheical Individuality” bemutatja a különböző anyagcseretípusok meghatározásához szükséges metódusok fejlődését, ebben többek között megállapítja:
– A plazmában az egyéni káliumszint 300% körül változik;
– Az egyéni kalciumigény 500% körül változik;
– A különbségek az íz érzékelésben 10 000% körül változik.
- 1960-as évek: Dr. George Watson publikálja „Nutrition And Your mind” könyvét, amiben elmagyarázza az általa kutatott összefüggéseket a pszichikai és a fizikai fejlődés,ill. a táplálkozás és a sejtszintű anyagcsere között.
- 1960-as évek: Dr. Emanuel Revici publikálja a könyvét „Research In Physiopathology As Basis Of Guided Chemotherapy” címmel, amiben bebizonyítja, hogy a sejt áteresztőképességének változásai különböző folyamatokat indíthatnak el betegségek kialakulásában a táplálék függvényében. A változások megerősödött aerob vagy anaerob anyagcsere folyamatokhoz vezetnek a sejtekben.
- 1965: Dr. Henry Bieler először mutatja be könyvében „Food Is Your Best Medicine” a különböző mirigytípusokat.
- 1970-es évek: Dr. James D’Adamo bemutatja könyvében „One Man’s Food”, The D’Adamo Diet” a koncepcióját, az összefüggéseket vércsoport és táplálkozás között.
- 1970-es évek: Dr. Kelley volt az első, aki végre a 70-es évek közepén megalkotta a típusnak megfelelő táplálkozás rendszerét, amik nagyobb problémák nélkül praktikusan alkalmazhatók.
- 1987-ben Dr. L. Wolcott leírja könyvében The Metabolic Typing Diet-ban hogy kifejlesztett egy módszert az anyagcseretípusok meghatározására, amelyet diagnosztizáláshoz és különböző terápiák alapjaként lehet alkalmazni, betegségek kezeléséhez és megelőzéséhez. Őt nevezzük a Metabolic Typing “atyjának”.
- 2003-ban Dr. Klaus D. Holzrichter feltalálja az EVA 3000 mérőműszert, mely segítségével az anyagcserét befolyásoló tényezők mérhetővé válnak, és megalapította a Horisan Metabolic Typing®-ot
- 2008-ban Füzessy Balázs és Szántai Zsolt fitnesz szakemberek tovább fejlesztették a módszert, hozzáépítve egy működőképes és felhasználóbarát szakmai és üzleti modellt és megalkották franchise rendszerüket, Fitline Metabolic Typing néven.
- 2010-ben a Horisan Metabolic Typing® és Fitline Metabolic Typing létrehozta közös fúzióját, Metodic by Horisan® néven.
Dr. Kelley forradalmi felismerése
Dr. Kelley 1965-ben hasnyálmirigyrákban betegedett meg, de ebből a szinte mindig gyorsan halált okozó betegségből ki tudta magát gyógyítani. De amikor ugyanezzel a módszerrel néhány paciensén segíteni akart, nem mindig ért el sikereteket, és akkor ismerte fel, hogy egy egyéni igényeknek megfelelő táplálkozásra lenne szükség ahhoz, hogy a gyógyulás esélyei mindenkinél javuljanak, ne csak néhányuknál. Felhasználta Pottenger és mások feltevéseit, tételeit, akik már korábban tudósítottak az egyes nyersanyagok hatásairól az autonóm idegrendszerre. Dr. Kelley ezeket enHHa tételeket sokkal tovább fejlesztette. Mindenekelőtt kidolgozott egy metódust, aminél egy nagyon átfogó kérdőív (egy akkoriban több mint 300 kérdésből állót) segítségével az autonóm idegrendszerre vonatkozóan – meghatározható az egyéni típus.
- Ezzel az újonnan kifejlesztett metódussal jelentősen emelkedtek a gyógyulási sikerek, éveken át ezzel dolgozott és mindig finomított rajta egy picit, még ha nem is mindig ért el sikereket vele.
- 1978-tól William Wolcott együtt dolgozott Dr. Kelley-vel és átvette azokat a klienseket, akiknek az ajánlások betartása mellett sem javult az állapota. Sokáig kutatott az után, hogy hogyan következhetne be javulás, de csak évek múltával talált rá a tételre, ami sokat ígérő megoldásnak bizonyult.
A sejtszintű anyagcsere
Dr. George Watson kifejlesztett egy metódust, ami szintén az anyagcseretípusok meghatározásáról szólt, de épp ellentétes következtetésekre jutott, mint Kelley. Míg például Dr. Kelley az ő túlsavasodott, hiperaktív klienseit fehérje és zsírszegény ételekkel kezelte, addig Watson az övéinek sok fehérjét és zsírt adott. Dr. Kelley lúgos, bázikus, hypoaktív kliensei bőségesen kaptak húst, Dr. Watsonéi pedig sok gyümölcsöt és zöldséget. A két metódus első pillantásra teljesen ellentétesnek tűnik, mégis mindketten tudtak sikereket felmutatni – ha nem is mindenkinél.
- Watson pszichiáter volt egy pszichiátriai klinikán. Feltűnt neki, hogy a páciensei állapota és viselkedése néha rövid időn belül nagyon megváltozott és, hogy ez összefüggésbe hozható azzal, hogy mit ettek. Erre alkalmazott egy metódust, mégpedig pontosan megmérte a vér vénás Plazma pH értékét (a vér savasodási fokát) és azt figyelte meg, hogy már az ideális értéktől való alacsony eltérés is erősen hatott a páciensekre.
- Ebből meg tudta határozni, hogy bizonyos élelmiszerek, illetve tápanyagok milyen irányba mozdítják el a vénás vér pH értékét, és ezt az ismeretet célzottan alkalmazni tudta a vér pH érték ideális értékének beállításához. Watson ismeretei szerint a reakciók oka a sejtszintű anyagcsere hatásai. Ezzel két egyensúlytalan típust különböztetett meg: Glykotípust (korábban gyorsan égető, angolul Fast Oxidizer), és a Bétatípust (korábban lassan égető angolul Slow Oxidizer).
- A mirigytípusokat 1965 publikálta Henry Bieler – befolyásolják azt, hogy milyen élelmiszer mellett hízik az ember és, hogy milyen testtájakon rakódik le a túlsúly.
A METODIC egy újfajta szemléletmódot képvisel az egészségtudatosságban, melynek lényege hogy általánosságok helyett személyre szabottan ad megoldást.
Magadra ismersz?
- Súlyproblémával küzdesz, fogyni/hízni szeretnél?
- Hirtelen tör Rád a farkaséhség, és ilyenkor úgy érzed, csillapíthatatlan az étvágyad?
- Volt már jojó-effektusod korábbi diétáid során?
- Fokozott vágyad van az édességekre?
- Étkezés után azonnal Rád tör az álmosság?
- Emésztési problémáid vannak?
- Vércukorszinted gyakran ingadozik?
- Magas vérnyomással küzdesz?
- Gyakran levertnek, energiátlannak érzed magad; fáradékony vagy, esetleg hiperaktív?
- Rossz a közérzeted, gyakori hangulatváltozásaid vannak?
