A tápanyagarányok fontossága
Az optimális egészségi állapot kialakításának alapja, hogy figyeljünk az ételeinket alkotó élelmiszerek minőségére, és igényesen válogassuk meg, hogy mi kerül a tányérunkra. Az ételeink minőségi alapanyaginak fontossága mellett azonban nagy hangsúlyt kell arra is fektetni, hogy az élelmiszerekkel elfogyasztott tápanyagok a megfelelő arányt képviseljék az egyes étkezéseink alkalmával.
Mit is jelent az, hogy tápanyag, és hogyan alakítható ki ezek optimális aránya?
A tápanyagok az ételeink, élelmiszereink azon részei és alkotói, melyeket a szervezet az anyagcsere folyamatai során felhasznál. A tápanyagok képezik testünk üzemanyagát. Ahogyan egy autóba sem mindegy, hogy milyen üzemanyagot tankolunk, úgy annak is jelentősége van, hogy testünket milyen tápanyagokkal látjuk el. Nagyon igaz az a mondás, miszerint „azok vagyunk, amit megeszünk”, hiszen testünk azokból a tápanyagokból tud építkezni, amit mi magunk adunk neki a táplálkozásunk során.
Testünk üzemanyagát jelentik tehát a tápanyagok, melyek lehetnek fehérjék, zsírok és szénhidrátok.
A következő kérdés már csak az, hogy milyen arányban fogyasszunk ezekből a tápanyagokból, hogy kialakíthassuk a számunkra legoptimálisabb üzemanyagot. Mivel egyénenként különbözőek vagyunk – eltérő a táplálkozási típusunk – ezért a fehérjében-, zsírban-, és szénhidrátban gazdag élelmiszerekből is eltérő mennyiségben javasolt fogyasztani az étkezéseink alkalmával.
Annak, aki táplálkozási típusát tekintve ún. „fehérje típus”- ba tartozik, étkezésenként nagyobb mennyiségben van szüksége fehérje-dús és zsír-dús élelmiszerekre (pl. tojás, zsírosabb húsfélék, sonkafélék, szalonnák, kolbászok, zsírosabb tejtermékek), mint szénhidrátban-gazdag tápanyagforrásokra (pl. kenyér, tészta, krumpli, rizs, gyümölcsök, zöldségek) azért, hogy szervezete optimális módon tudjon működni. Egy ilyen típusú egyén étkezései – tápanyag-arányát tekintve – inkább hasonlítanak egy paleolit-jellegű táplálkozáshoz. A lényeg a tápanyagarányokon van! Étkezésenként – az elfogyasztott étel mennyiségi arányait tekintve – mindig több legyen a fehérjében gazdag tápanyagforrás, a szénhidrát-gazdagabb köretekénél.
Annak, aki táplálkozási típusát tekintve ún. „szénhidrát típus”- ba tartozik, étkezésenként nagyobb mennyiségben van szüksége szénhidrát-dús élelmiszerekre (pl. kenyér, tészta, krumpli, rizs, gyümölcsök, zöldségek), mint fehérjében és zsírban gazdag tápanyagforrásokra (pl. tojás, zsírosabb húsfélék, sonkafélék, szalonnák, kolbászok, zsírosabb tejtermékek) ahhoz, hogy szervezete optimális módon tudjon működni. Egy ilyen típusú egyén étkezései – tápanyag-arányát tekintve – inkább hasonlítanak egy vegetáriánus-jellegű táplálkozáshoz. A lényeg itt is a tápanyagarányokon van! Étkezésenként – az elfogyasztott étel mennyiségi arányait tekintve – mindig több legyen az összetett szénhidrátban gazdag tápanyagforrás, a fehérje- és zsírdús feltéteknél.
Aki táplálkozási igényeinél fogva ún. „egyensúlyi típus”- ba tartozik – annak azért, hogy szervezete továbbra is optimális módon tudjon működni – étkezésenként egyenlő mennyiségben van szüksége mind fehérjedús és zsírdús élelmiszerekre (pl. tojás, zsírosabb húsfélék, sonkafélék, szalonnák, kolbászok, zsírosabb tejtermékek) valamint összetett szénhidrátban-gazdag tápanyagforrásokra (pl. kenyér, tészta, krumpli, rizs, gyümölcsök, zöldségek). Tehát egy ilyen tápanyagigényekkel rendelkező egyénnek étkezésenként mindenfajta élelmiszerből vegyesen, és közel egyenlő arányban kell ennie, hogy továbbra is meg tudja őrizni kiegyensúlyozott emésztési képességeit. A táplálékok széles skálája optimális számára a gyümölcsöktől – az összetett szénhidrátokban gazdagabb köreteken át – a zsírosabb fehérjeforrásokig, a lényeg a mértékletességen van, bármely tápanyagtartalmú élelmiszerről legyen is szó.
A különböző táplálkozási típusokhoz tartozó, sokszor egyénenként eltérő tápanyagarányok az anyagcseretípus mérés alkalmával, az EVA 3000 típusú orvostechnikai eszköz segítségével pontosan, fájdalom- és ártalommentesen határozhatók meg. Minden életkorban, és bármely életszakaszban megtudható az, hogy a szervezetnek milyenek az egyedi tápanyagigényei. Egyes élethelyzetekben (nagyobb mértékű testtömeg-veszteség, fokozott stressz, várandósság) ezek a tápanyagarányok – kismértékben ugyan -, de változhatnak, ezért fél- 1 évente javasolt újból a tápanyagszükségletek felülvizsgálata, ellenőrzése.
