A táplálkozás hatásai az idegrendszerre – és azon keresztül a testsúlyra

Olvasási idő: 12 perc

Az egyéni különbözőségünk abban is megmutatkozik, hogy az egyes környezeti-külső tényezők, melyek egyike a táplálkozás, eltérő módon befolyásolják az emberi szervezetben jelenlévő homeosztatikus ellenőrző rendszerek, pl. vegetatív idegrendszer működését, ezért egyensúlytalanságot idézhetnek elő az anyagcserében.

A táplálkozás hatásai az idegrendszerre

A belső testi egyensúly kialakítása számos ellenőrző és jelzőrendszer működésének folyamán valósul meg az emberi szervezetben. A belső egyensúlyunk megtartásának egyik legfontosabb ellenőrzőrendszere az autonóm idegrendszer, más néven vegetatív idegrendszer. Ez a tudati funkcióktól függetlenül működik, tehát nem a központi idegrendszer, hanem különböző agyidegek és gerincvelői idegek alkotják ennek irányító központját.

Az autonóm módon működő idegrendszer két részből áll, szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerből. Ezek felelősek bizonyos szervek, szervrendszerek, és egyéb anyagcsere területek szabályozásáért. Részben egymás ellen hatnak, így gondoskodnak a szervezet belső egyensúlyi állapotának megtartásáról.

Általánosságban elmondható, hogy a szimpatikus idegrendszer a legtöbb leépítő és energiát igénylő anyagcsere-folyamatot irányítja, és a szervezet stressz-reakcióinak kiváltásáért felelős.

A paraszimpatikus idegrendszer a legtöbb felépítő és energiát termelő folyamatot biztosítja, és a szervezet passzív funkcióinak létrehozásában játszik szerepet, mint az emésztés és raktározás.

A vegetatív idegrendszer által kialakított kontroll csak akkor lehet optimális, ha mindkét idegrendszeri ág, a szimpatikus és a paraszimpatikus is egyforma hatékonysággal, és erősséggel látja el feladatát, és ezzel se egyik, se másik által szabályozott anyagcsere folyamat sem kerül túlerőbe. Azonban, mialatt a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer megpróbálják testünkben ellátni feladatukat, számos külső környezeti tényező hatásának vannak kitéve. Ezen hatások egyike a táplálkozás.

De pontosan hogyan hat a táplálkozás az idegrendszerünkre?

A táplálkozásunk során a különböző tápanyagokkal érezhetően meg tudjuk zavarni a vegetatív idegrendszeri jelzőrendszerünk működését, ezáltal bizonyos egyensúlytalanságot hozva létre a szervezetünkben. Ugyanis vannak olyan makro- és mikrotápanyagok – például fehérje, kálcium – melyek a szimpatikus idegrendszerre fejtenek ki nagyobb hatást, ezzel erősítve annak működését, míg mások, például a szénhidrát vagy a kálium, a paraszimpatikus idegrendszerre hatva okoznak egyensúlytalanságot azzal, hogy ennek működését erősítik jobban.

A tápanyagok egyensúlytalansága és egyes környezeti tényezők hosszú távú hatása vezet az egyes idegrendszeri sajátosságokkal rendelkező táplálkozási típusok kialakulásához. Ennek alapján beszélhetünk szimpatikus, paraszimpatikus és egyensúlyi típusú táplálkozási sajátosságokról.

Ez azt jelenti, hogy az idegrendszeri sajátosság alapján az emberek egy részénél a szimpatikus, azaz az aktívabb oldal működése intenzívebb, míg másoknál a paraszimpatikus, passzívabb oldal, és természetesen vannak olyanok is, akiknél optimálisan mindkét vegetatív idegrendszeri működés egyforma intenzitással látja el feladatát, őket nevezzük egyensúlyi típusoknak. Ez az idegrendszeri beállítottság pszichés, és a személyiségünkben megnyilvánuló jegyeket is meghatározza.

Honnan származik ez a tudományos megközelítés?

1965-ben Dr. William Kelley, rákbetegek gyógyításával foglalkozó orvos, felfedezte, hogy az egyes tápanyagok különbözőképpen hatnak az egyes embereknél az idegrendszerre, és megfigyelte azt is, hogy a vegetatív idegrendszeri sajátosság genetikailag is eltérő lehet.

Dr. Kelley maga is hasnyálmirigy daganatban szenvedett, azonban saját betegein végzett megfigyeléseinek tapasztalatai alapján önmagát sikeresen kigyógyította e betegségből, és később sok páciensének gyógyításában is sikeres eredményeket ért el.

Különböző módon összeállított étrendeket alkalmazott az egyes idegrendszeri sajátosságokkal rendelkező betegeinél a daganatos betegségek kezelésében és megelőzésében. Az egyes táplálkozási típusoknak megfelelő étrendi igényeket típusadottságokra vonatkozó kérdőívek segítségével térképezte fel.

Munkásságát a „The Metabolic types, One Answer to Cancer” című művében publikálta. Az ő nevéhez fűződik a különböző idegrendszeri típusok, mint szimpatikus, paraszimpatikus és egyensúlyi típusok elnevezése, jellemzőik megállapítása, valamint mind a táplálkozás igényeinek megalkotása, mind pedig az egyes típusok pszichés és testi jellemzőinek leírása.

Milyen típusok vannak?

1. Szénhidrát típus

A fehérjében és zsírban gazdag élelmiszerek erősebben hatnak a szimpatikus idegrendszerre, mint a szénhidrátokban gazdag élelmiszerek. Tehát, azoknál az embereknél, akiknél az aktív oldal működése erőteljesebb és a táplálkozásuk során még inkább tovább erősítik a már eleve erősebb működéssel rendelkező (szimpatikus) vegetatív idegrendszeri ágat – jelentősen kibillenve ezáltal egy bizonyos testi egyensúlyi állapotból – hajlamossá válhatnak komoly egészségügyi problémákra, mint székrekedés, álmatlanság, magas vérnyomás, szív-érrendszeri problémák, daganatos betegségek.

A szimpatikus dominanciával rendelkező embereket azért nevezzük szénhidrát típusoknak, mert ahhoz, hogy anyagcseréjük optimálisan működjön, javasolt, hogy minden étkezésük alkalmával az egyes tápanyagarányokat tekintve több szénhidrátban gazdag élelmiszert fogyasszanak, mint fehérjét vagy zsírt.

A főként szénhidrátforrásokban (akár keményítő, akár gyors felszívódású szénhidrát) gazdag étkezés a paraszimpatikus idegrendszer működését erősíti. Tehát, azoknál az embereknél, akiknél a passzív oldal működése erőteljesebb és a táplálkozás során még inkább tovább erősítik a már eleve erősebb működéssel rendelkező, paraszimpatikus vegetatív idegrendszeri ágat, szintén kibillenve egyensúlyi állapotukból, hajlamossá válhatnak egészségügyi problémákra, mint hasmenés, jelentős túlsúly, cukorbetegség, depresszió, krónikus fáradtság.

2. Fehérje típus

A paraszimpatikus dominanciával rendelkező embereket azért nevezzük fehérje típusoknak, mert ahhoz, hogy anyagcseréjük optimálisan működjön, javasolt, hogy minden étkezésük alkalmával az egyes tápanyagarányokat tekintve több fehérjében és zsírban gazdag élelmiszert fogyasszanak, mint szénhidrátokat.

Dr. Kelley táplálkozási ajánlásának a lényege, hogy az egyes étkezések alkalmával mindig az éppen aktuálisan gyengébben működő idegrendszeri oldalt kell erősíteni a különböző élelmiszerekkel annak érdekében, hogy az egyes vegetatív idegrendszeri ágak működése egyensúlyba kerüljön.

3. Egyensúlyi típus:

Ha sem a szimpatikus, sem a paraszimpatikus oldal hatása nem nagyobb, tehát az autonóm idegrendszer mindkét oldala egyforma erős és egyensúlyban van, akkor ezt a típust egyensúlyi típusnak nevezzük.

„Vajon melyik típusba tartozom én?”

Az, hogy az egyes tápanyagok (fehérje, zsír, szénhidrát) konkrétan mely élelmiszerforrásból származzanak, az számos más fontos tényező függvénye, mint pl. szubjektív igények, egyéni tolerancia, meglévő betegségek, vércsoport jellemzők. A táplálkozás helyes megválasztása tehát lehetőséget kínál ahhoz, hogy az egyensúlyt a szervezetünkben célzottan különböző tápanyag-kombinációkkal állítsuk helyre.

Mit jelentenek az egyes típusok?

A következőkben felsorolunk dr. Kelley által megfigyelt néhány személyiségbeli és testi ismertetőjegyet, mely azonban nem minden, az adott csoportba tartozó egyénnél figyelhető meg.

szimpatikus típus néhány tipikus ismertetőjegye:

  • hajlamos hiperaktivitásra
  • racionális gondolkodásúak, a bal agyfélteke aktivitása erősebb
  • jól tud koncentrálni, gyors gondolkodás jellemző
  • érzelmileg hűvösebb, nehezen fejezi ki érzelmeit
  • hamar felidegesíti magát, könnyen aggódik, hajlamos dühkitörésekre is
  • siker és célorientált
  • nem igazán társasági ember
  • inkább vékonyabb testalkattal rendelkezik, hajlamos lehet átlag alatti súlyra is
  • jó izomtónus, az izmok látszanak, elkülönülnek
  • a vállak szélesebbek, mint a csípő
  • száraz zsírszegény haj, bőr jellemzi

paraszimpatikus típus néhány tipikus ismertetőjegye:

  • hajlamos hipoaktivitásra
  • érzelemgazdag, intuitív, kreatív, a jobb agyfélteke aktivitása erősebb
  • kevésbé tud jól koncentrálni
  • melegszívű, könnyen fejezi ki érzelmeit, érzelmileg stabil
  • csak ritkán gurul dühbe, lassabban, jól átgondoltan cselekszik
  • nagyon kitartó, jól tűri a monotonitást
  • könnyen köt barátságot, számos társadalmi érdeklődési köre van
  • hajlamos túlsúlyra, könnyedén raktároz, inkább alacsonyabb és szélesebb testalkattal rendelkezik
  • az izmok nem különülnek jól el
  • a csípő szélesebb, mint a vállak
  • zsírosabb bőr, haj jellemzi

Az egyensúlyi típus ismertetőjegyei:

  • a vegetatív idegrendszer kiegyensúlyozott működése kapcsán olyan tulajdonságokkal rendelkezik, hogy mind a szimpatikus, mind pedig a paraszimpatikus ismertetőjegyek megtalálhatóak náluk közel egyforma arányban
  • nincs hajlam sem hipoaktivitásra, sem hiperaktivitásra
  • a személyjegyeket illetően is középutat képvisel a két szélsőséges típusra jellemező sajátosságok között

(Forrás: dr. William Kelley – One Answer to Cancer, 1970)

Ha szeretnéd tudni, Te melyik típusba tartozol, ezt az anyagcseretípus mérésen felderíthetjük.

Az egészség közös ügyünk, segítsük egymást jobb és minőségibb életet élni!