Aljas hizlaló: a stressz-evés – miért van, és mit tudsz tenni ellene?
Olvasási idő: 5 perc
Sokszor nyúlsz valamilyen nassolni való vagy más étel után, ha stressz van az életedben? Nem vagy egyedül! Az idegesség, a feszültségek, de még az unalom miatti frusztráció is sokakat evésre, nassolásra késztet. Ennek lelki és biológiai okai is vannak.
Pszichológia a stressz-evés mögött
Kétféle ember létezik alapvetően, ha a stresszre adott táplálkozási reakciók szerint csoportosítjuk őket: az egyik típus a stressz hatására teljesen begörcsöl, feszült lesz, nem tud enni, illetve amit bevisz, az is nagyon gyorsan kimegy belőle. A másik típus megeszik mindent, ami a hűtőből ránéz, főleg hizlaló, „jóleső” ételeket, amelyek fogyasztása örömmel tölti el. Freud az utóbbi stressz-viselkedést az orális fixáltsággal magyarázta és kötődési zavarokkal. Egy gyerek problémáit sokszor ugyanis etetéssel kezelik a szülők, beszélgetés, törődés helyett kap egy cumisüveget a szájába kakaóval, tejjel, később pedig édességet, chipset, pizzát.
Biológia a stressz-evés mögött
Az sem mellékes, hogy a stresszes ember milyen ételeket kíván. A legtöbben édességek után nyúlnak, egy szelet csokival vagy sütivel kezelik a frusztrációikat. Ennek a pszichológiai mellett biológiai háttere is van. A nyelven található receptorok ugyanis érzékelik a stressz következtében aktivizálódó hormonokat, és azt is meghatározzák, mely ételeket tartunk az adott szituációban finomnak. Az édes ízt érzékelő ízlelőbimbókon pedig kiemelten sok ilyen receptor található – ezért nyúl a legtöbb ember szívesebben a csoki, mint mondjuk egy szelet sonka után.
Emellett, az ember hormonjai is befolyásolják, milyen ételekkel orvosolja szívesen a stresszt. Minden hormontípus más-más jellegű ételeket kíván, mivel nem ugyanazok az élelmiszerek stimulálják a domináns hormontermelő szervet. A kedvenc és kívánt élelmiszerek fogyasztása kellemes érzéseket vált ki, ezért is nyúl szívesen minden hormontípus ilyenkor a klasszikus kedvenceihez:
- az agyalapi típus a tejtermékekhez, kávéhoz;
- a pajzsmirigy-típus az édességekhez, pékárukhoz, gyümölcsökhöz;
- a mellékvese-típus a zsírban tocsogó ételekhez és sós, fűszeres húsokhoz;
- a petefészek-típus pedig a zsíros tejtermékekhez és csípős ételekhez.
Részletesebben utána olvasnál ennek, kíváncsi vagy a tudományos magyarázatra? – többet megtudhatsz itt!
A stressz mellett még ezek az érzések is túlevéshez vezethetnek
A stressz mellett leggyakrabban az unalmat és a félelmet említik a felesleges evések okaiként. A félelem – például egy munkahelyi vezetőtől vagy családtagtól – önkéntelen „védelmi” reakciókra késztet, továbbá figyelem-elterelésre: az evés mindkettőn segít, legalábbis pillanatnyi szinten. Az unalom elleni védekezés is gyakran az evés, az ember addig is „csinál valamit”, „hasznosak érzi magát”, amíg táplálkozik.
Létezik megoldás a stressz-evésre?
A problémát a kiindulásánál érdemes kezelni, vagyis a kiváltó okot kell megszüntetni. Jelen esetben a stresszt, a frusztrációt, az unalmat. Ha ez semmiképp sem megoldható, szoktasd át magad evés helyett a vízivásra: akárhányszor a csoki után nyúlnál, inkább igyál meg egy pohár tiszta, friss vizet! Ez a látszólag éhes gyomrodat is eltölti, a sejtjeidet pedig regenerálja, aminek következtében nyugodtan, könnyebben kezeled majd a Téged körülvevő helyzeteket.
Ha tartós életmódváltáson gondolkodsz, az egészségedet, a testedet is rendbe tennéd, és a stresszt is szeretnéd jobban kezelni, válaszd anyagcseretípus mérésünket, amely ezekre együttesen nyújt megoldást!
Az egészség közös ügyünk, segítsük egymást jobb és minőségibb életet élni!
